A szamosújvári Magyar Tannyelvű Líceum október 6-8 között vendégsébe fogadta iskolánk 23 diákját és 3 kísérő pedagógusát. Kísérők Deme Gabriella, Madaras Melinda és Sajgó István tanárok voltak. Programaik által lehetővé tették, hogy iskolánk diákjai ismerkedjenek és szoros kapcsolatot teremtsenek az ottani diákokkal.
Október 6.-án reggel 7 óra volt az indulás. Mindenki nagyon várta, mivel közülünk még senki se járt Szamosújváron. Érkezésünk 10 órára volt tervezve, viszont az utazás kicsit hosszabbra sikerült, de a fogadtatás elfeledte velünk az út fáradalmait. Amint odaérkeztünk kaláccsal, teával és üdítőkkel kínáltak bennünket, majd részt vehettünk az Aradi Vértanúk megemlékezésén, ami csodálatos volt. Majd végigvezettek az iskola épületében és a tornateremben is, néhány osztályterembe be is mentünk, és megnézhettük hogyan zajlik egy bilológia, magyar, vagy torna óra. 1órakor elvezettek minket az iskola bentlakásához, de, mivel az ottani diákok még nem indultak el otthonaik felé, ezért az elszállásolásunkig néhányunknak bemutatták a város nevezetességeit, például a Salamon templomot, Örmény templomot, de még a Zsidó templomot is. 3 órakor megkaptuk a szobáinkat, gyorsan lepakoltuk a dolgainkat és már rohantunk is az agyagműhelybe, ahol a fazekasság mesterségét mutatták be. Közülünk 3 diák ki is próbálhatta az agyagozás művészetét, ami első ránézésre könnyűnek tűnik, viszont egyáltalán nem az. Elég mulattságosnak bizonyult az a pár perc, amíg kollégáink próbára tették az agyagozási tehetségüket. Este 6 órától egy könyvbemutatón vettünk részt, majd sietve megvacsoráztunk, hogy ne késsünk le a táncházról. A táncház nagyon mulatságos programnak bizonyult, mindenki táncolt, forgott, füttyentett, felemelő érzés volt nézni is, nem beszélve arról, hogy részt is vehettünk benne.
Másnap reggel, miután már reggeliztünk kincskeresésre indultunk, de nem akárhogy, mivel csapataink vegyesek voltak. Így tudtuk könnyebben teljesíteni a feladatokat. Természetesen a kincskeresésre nem egyszerre indultak a csapatok, hanem szépen, sorjában, azok, pedig, akik még nem indultak el csapatépítő játékokat játszhattak. A kincskeresés is sikeresnek bizonyult, mivel mindenki elégedett volt, ha nem is az eredménnyel, akkor azzal, hogy mindenki a legjobb formáját hozta. A következő program az örmény katolikus templom látogatása volt, ahol az örmények történetét hallhattuk, és megnézhettük a híres Rubens-képet. A látogatás után szabad programot kaptunk, így egyénileg is felfedezhettük a várost. 6 órakor összegyűltünk vacsorázni, majd sietve elindultunk a Szomszédnéni Produkciós Iroda előadására, ahol mindenki nagyon jól érezte magát, az elhangzott poénokat pedig jól az emlékezetünkbe véstük. A szállásra visszatérve a felnőtteknek és a gyerekeknek külön programjuk volt. A gyerekek társasjátékoztak, a felnőttek pedig borkóstolón és pedagógusok közötti beszélgetésen vettek részt.
A vasárnapi nap rövidnek bizonyult, mivel senki se akart arra gondolni, hogy haza kell utazni, ezért inkább kiélveztünk minden ott töltött pillanatot. Ez a nap a várost körülvevő nevezetességek meglátogatásának volt szentelve. Első látogatási célpontunk a válaszúti népművészeti múzeum volt. Itt megcsodálhattuk bizonyos települések népviseletét, majd megtanultunk különbséget tenni köztük. Látogatásunk rövid volt, mivel a bonchidai Bánffy kastélynál többet akartunk időzni. A kastély udvarába belépve úgy éreztük magunkat, mintha 500 évet utaztunk volna vissza az időben. Itt falóvon hintázhattunk, és betenkintést nyerhettünk az akkori emberek életébe.
Sajnos elmaradhatatlan volt a búcsúzkodás. Fájó szívvel köszöntünk el az ottaniaktól, de szívünkben még ott volt a remény, hogy minél hamarabb viszontlássuk őket.
Köszönet vendégfogadóinknak, a Magyar Tannyelvű Líceumnak, a Téka Alapítványnak és hála annak a szülőnek, aki lehetővé tette az utazásunkat.
Csíki-Péter Szidónia, XI.osztályos tanuló