Maroshévíz – Hargita megye északi peremvárosa – egyike azon helységeknek, melyeknek magyar nemzetiségű lakóit a sztálinista diktatúra utolsó évtizedeiben a durva nemzeti elnyomó politika rendkívüli módon sújtott.
Az állami közigazgatásból, a vállalati és intézményi vezetésből való majdnem teljes kiszorítás, a város két líceuma magyar tagozatának teljes felszámolása, a magyar anyanyelvű gyermekek módszeres román-tagozatra csalogatása azzal az indoklással, hogy „ jobban érvényesüljenek”, az I-VIII osztályok tanulói állományának rendszeres lefaragása, az anyanyelvű óvodai és napközi oktatás-gondozás majdnem teljes elsorvasztása végveszélybe sodorta városunk magyar lakosságának fennmaradását.
Ez a kilátástalanság és megalázottság, a nyomor és nemzeti elnyomás a legfőbb magyarázata annak, hogy a város magyar lakossága 1989 december 24 illetve 25-én létrehozta az RMDSZ egyik legelső helyi szervezetét (RMDF), melynek december 25-ei Felhívás – ából idézünk:
„ Mi maroshévízi lakosok, munkások, földművelők, tanárok, orvosok, mérnökök, technikusok, papok, tisztviselők stb. elhatároztuk, hogy létrehozzuk a Romániai Magyar Demokrata Szövetség maroshévízi szervezetét, melynek fő feladata az lesz, hogy a magyar-román haladó hagyományokra támaszkodva – támogassa az Országmentési Front Tanácsa Közleményében javasolt Program minden pontjának gyakorlati alkalmazását, s egyúttal a nemzetiségi sérelmek teljes orvoslását, mint őszinte barátságunk alapját.”
A maroshévízi RMDSZ (RMDF) – szervezet azonnali feladatainak tekinti a következőket:
3.- járuljon hozzá, hogy azonnal biztosítsák, a második évharmadtól kezdve, a Hargita megyei magyar ajkú tanulók számára a minden fokú kötelező magyar nyelvű oktatást.
4.- kérjük a Helsinki Konferencia Záródokumentuma idevonatkozó előírásainak mielőbbi gyakorlatba ültetését, miszerint a nemzetiségeknek joguk van arra, hogy gyerekeiket a soraikból kikerülő nevelőkkel és oktatókkal képezzék.
7.- tanulva az előző iskolapolitika erőszakos, asszimiláló törekvéseiből, kérjük önálló magyar iskolaegységek mielőbbi szervezését minden szinten mindazon helységekben, ahol megfelelő számú magyar nyelvű tanuló van.
Az 1989 december 26-ai helyi RMDSZ vezetőségi megbeszélés újjászervezte és kibővítette az ideiglenes szervező bizottságot. Ez utóbbi pedig 1990 január 2-án Felhívást intézett a maroshévízi és Maroshévíz környéki román testvérekhez, hogy a NMF december 23-ai Kiáltványa alapján szorosan működjön együtt a magyar dolgozókkal a szabadság, a demokrácia, a testvériség, az egyéni- és kollektív nemzetiségi jogok biztosítása, a bizalom, a hozzáértés, az arányos képviselet, az igazságosság, a humanizmus stb. magasztos elvei alapján. Ugyanakkor 1990 január 4-re összehívta az RMDSZ maroshévízi szervezetének első közgyűlését, melyet január 3-án újabb vezetőségi gyűlés előzött meg.
A RMDSZ első közgyűlésén – január 4-én – György Ferenc, Komán B. János, Szvinyuk Sándor, Nagy János, Osváth Gyula, Rebendics Antal, Dénes Géza konkrétan követelték a magyar anyanyelvű oktatás akadálymentes biztosítását városunkban és az egész országban (természetesen ott ahol magyarok élnek). A közel félezer ember által elfogadott Javaslatok 5. pontja kimondja:
„ az anyanyelvű oktatás legyen jog és kötelesség, akárcsak a román nyelven folyó oktatás, a magyar nemzetiségű tanulók számára.” (Komán B. János javaslata)
Tíz napra rá, 1990 január 14-én az RMDSZ marosvásárhelyi első országos tanácskozása és az új Megyei Tanfelügyelőség megválasztása után összeült a helyi RMDSZ oktatási kérdésekben érdekelt tagjainak közgyűlése a magyar tannyelvű oktatás átszervezésének megbeszélésére, többek között 41 tantestületi tag részvételével. A közgyűlést Rokaly József, Karácsonyi Ibolya és Kolumbán Tihamér összetételű elnökség vezette le.
A főbb javaslatok vonatkoztak a :
– nemzetiségi oktatás átszervezésének fontosságára (Karácsonyi Ibolya)
– a magyar ajkú tanulók összeírására és az alulról jövő átszervezési kezdeményezésre (Kolumbán Tihamér)
– az anyanyelvű oktatás fontosságára és kötelezővé tételére (Komán B. János)
– az önálló ( nem feltétlen különálló) magyar iskolaegység létrehozására (Rokaly József)
– a családok lelátogatására és a gyermekek összeírására (Kalapács Annamária, Köllő Margareta, Miklós Pál, Strasszer István, Járy Zsuzsa)
– a líceumi magyar osztályok létrehozására (Járy Levente)
– a román tagozaton járó magyar gyermekek lelátogatására (Strasszer István)
– a magyar osztályok azonnali beindítására (Dénes Géza)
– a magyar óvodai csoportok létrehozására (Puskás Rozália)
– erős, magyar tannyelvű iskola létrehozására (Karácsonyi István)
– a kérdés hivatalos felterjesztésére (Miklós Pál, Puskai Ilona)
– az eddig románul tanuló magyar gyermekek külön megsegítésére (Nagy Ibolya)
– az azonnali beindítás melletti döntés meghozatalára (Járy Zsuzsa, Strasszer István)
– a szülők hathatós bevonására (Cîmpián Gergely)
– már a II. évharmad elejétől történő beindításra (Kolumbán Tihamér, Rokaly József, Komán B. János, Szabó Zoltán, Mohácsek Ákos, Miklós Pál, Karácsonyi Ibolya, Puskai Gyula, Háhn Ottó, Karácsonyi István, Dénes Géza, Strasszer István)
– a katedrák kérdésének megoldására (Járy Levente, Karácsonyi István, Rokaly József,)
– egy bizottság létrehozására ebből a célból (Rokaly József)
– az asszimilációs politika megszüntetésére (Komán B. János)
– az egyház segítségének az igénybevételére (Baricz Katalin)
de: – a román kollegák véleményének a kikérésére és kompromisszumra, ne pedig most, azonnali önálló magyar iskolára (Bereczky Éva, Kalapács József)
A résztvevők közül 36-on szavaztak az önálló magyar iskola létrehozása mellett, 5-en tartózkodtak, de csak a „most” kifejezés miatt, ellene senki; 39-en az mellett döntöttek, hogy az önálló magyar iskola a 8-as számú iskola (mellett) épületében jöjjön létre, 2-en ellene szavaztak.
Egyöntetűen szavazta meg mind a 41 jelenlévő annak a bizottságnak az összetételét, amely e kérdéskört megfogalmazza és felterjeszti a felettes szervekhez: Kalapács József, Miklós Pál, Puskai Ilona, Csorya Irma, Járy Levente, Rokaly József.
Ez a bizottság másnap, január 15-én, javaslatokat fogalmazott meg a felettes szervek, elsősorban a NMF helyi bizottsága számára, melyek valójában az előző napi közgyűlés határozatai:
1. Az 1989/90-es tanév II. évharmadától alakuljon újra és működjön egy önálló (6-os számú) magyar anyanyelvű iskola a jelenlegi 8-as számú általános iskola épületrendszerében.
2. Mindkét líceumban és mindkét fokozaton újból jöjjenek létre magyar tannyelvű osztályok – figyelembe véve a tanulók és szülők óhaját – a jelenlegi líceumok keretében, de amelyek a következő iskolai évtől (1990/91) csatlakoznának az új magyar iskolához.
3. Ugyanúgy a szülők óhajának figyelembe vételével javasoljuk az óvodai és napközis magyar tannyelvű csoportok újbóli létrehozását saját magyar anyanyelvű vezetőséggel.
A bizottság megjegyezte, hogy a fenti javaslatok megtételekor figyelembe vette a Tanügyminisztérium 1990 január 10-ei útmutatásait a nemzetiségi oktatás újjászervezésére vonatkozóan, melynek 3. pontja kimondja: „a nemzetiségi iskolák újraalakítása (román tagozatok nélkül), melyek régebben magyar tagozatokként működtek. Az ide vonatkozó sajtóközlemény szó szerinti szövege: „Începând din trimestrul al II-lea al anului şcolar curent să se treacă imediat pe baza rezultatelor opţiunilor părinţilor la reorganizarea claselor, respectiv a şcolilor de sinestătătoare după limba de predare…” (Iulia Condrat: Măsuri şi orientări privind reorganizarea învăţământului, Adevărul Harghitei, 18 ianuarie 1990.)
A felterjesztett javaslathoz a városi NMF elnöke pozitívan viszonyult, – egyébként a NMF végrehajtó bürója is – és azt javasolta, hogy az épület megválasztásának két változatára is figyeljünk. Kevesebben is vagyunk, miért ne mennénk a 4-es számú iskolába? – mondta. Ha egy épületben maradunk (a románokkal), sok súrlódás adódhat.
Mi elfogadtuk ezt a lehetőséget is, bár akkor a leghátrányosabbnak tűnt számunkra. Később ennél is hátrányosabb helyzetbe kerültünk.
Amikor ez a hír kijutott a városba, a 4-es számú általános iskola igazgatónője – akinek iskoláját egyébként a környék legnagyobb Ceauşescu képe díszítette azelőtt – és az ottani román anyanyelvű tantestületi tagok megkezdték rendszeres és szervezett támadásaikat ellenünk, bevonva az „iskolaharc”- ba az 567 ottani gyermek szüleit is.
A javasolt román-magyar megbeszélésre január 16-án a 4-es számú általános iskolában került sor, mert a Megyei Tanfelügyelőség találkozót szervezett ugyanott az iskolai igazgatókkal és iskolai FRONT elnökökkel. E találkozó végén a javasló-bizottság egyes tagjainak jelenlétében mégis előterjesztettem elképzeléseinket az önálló magyar tannyelvű iskola létrehozásával kapcsolatban. Egyformán hallható volt helyeslés és ellenvélemény is.
Közben a helyi román sajtó, főként Şandru Ilie újságíró – a helyi Liga Democratică Română későbbi megszervezője – kihasznált egy, a kötöttárugyárnál szervezett RMDSZ tagság-toborozó tevékenység keltette mesterséges irritációt és a városi román lakosság közhangulatát a 4-es számú általános iskola tantestületével együtt ellenünk fordította.
Január 17-én délután a maroshévízi iskolák vezetőségei újból találkoztak a felmerült kérdések megvitatására és megegyezés született a testvéri magatartás korrekt betartására.
Másnap, 1990 január 18-án délelőtt a NMF városi tanácsa rendkívüli ülésen vitatta meg az iskola kérdést, de többen is hangsúlyozták, hogy döntést nem hozhat , csak a feleket hallgatja meg, akik előreterjesztik álláspontjaikat. A 4-es számú általános iskola igazgatónője elhozta a magyar iskola legvehemensebb ellenzőit, sőt még 3 magyar tanügyit is, hogy a magyar iskola ellen szólaljanak fel, amit 2-en meg is tettek. Egyébként a felszólalások a sztalinista – csausiszta nemzetiségi politika minden divatos jelszavát és buktatóit kimerítették. Ugyanezt tette Şandru Ilie újságíró is. Az RMDSZ részéről – nagy meglepetésemre – objektív okokból kifolyólag csak hárman tudtunk részt venni: Kalapács József, Bors András és alulírott. Ennek ellenére megvédtük álláspontunkat a rendkívülien heves és érzelmi jellegű támadásokkal szemben. Alulírott rámutattam arra, hogy a körülmények f.é. szeptember 1-én sem lesznek mások iskolaindítási szempontból, tehát a most illetve szeptember 1-én kifejezések tartalmilag ugyanazt fedik. Ezzel kivettem a szájukból a fő érvet az úgymond „türelmetlenségünk”-el kapcsolatban. Érdekes módon az NMF elnöke másképpen (többnyire ellenünk) beszélt, mint eddig.
Ezek után ült össze még aznap, január 18-án délután 16 órakor szintén a 4-es számú általános iskola egyik osztálytermében a maroshévízi magyar tanügyiek, szülők és tanulók újabb (döntő fontosságú) közgyűlése, hogy meghallgassa a január 14-én megválasztott bizottság tevékenységének beszámolóját. A közgyűlésre a városi NMF elnöke – jóllehet megígérte- nem jött el. Közben Kalapács József a bizottságból visszalépett, mert nem értett egyet az iskola azonnali létrehozásának gondolatával, de 18-án délelőtt már újból kiállt mellette. Fenntartást ez alkalommal is ugyanaz a három személy fogalmazott meg, akik részt vettek a városi tanács gyűlésén és a 4-es számú iskolát képviselték. A résztvevők: Balla Éva, Baricz I. Katalin, Berecky Éva, Cîmpian Grigore (szülő), Cîmpian Rozália (szülő), Csatlós Anna, Csorya Irma, Coman Birtalan Felicia, Datu Irén, Dénes Géza, György Ştefan (szülő), Hahn Ottó, Hompoth Zsuzsa (szülő), Járy Levente, Kalapács József, Kali Ildikó, Karácsonyi Ibolya, Karácsonyi István, Kolumbán Klára, Lázár Márta, Köllő Margit, Mikle Erzsébet, Miklós Pál, Minier Magdolna, Mohácsek Ákos, Nagy Anna, Nagy Árpád, Nagy Ibolya, Nagy János, Oltean Magdolna, Puskai Ilona, Puskai Iuliu, Puskás Rozália, Rákossy Magda, Rokaly Emese, Rokaly József, Strasszer István, Szabó Zoltán, Szabó Mihály, Újfalvi Anna, Varga Sára, Voinea Rozália.
Az elnökség tagjait most egyöntetű szavazattal választották: Rokaly József, Kolumbán Tihamér, Karácsonyi István, Járy Levente, Miklós Pál.
Alulírott tájékoztattam az újabb közgyűlést a január 16,17 és 18-ai fejleményekről, a bizottság tevékenységéről, az RMDSZ álláspontjáról. Az iskolakérdés most már élesen tevődik fel.
Puskás Rozália, Nagy János, Szabó Zoltán, Komán B. János, Kolumbán Tihamér, Dénes Géza, Cîmpián Gergely, Karácsonyi Ibolya kérik, hogy a bizottság és az RMDSZ folytassa a küzdelmet a magyar iskola újbóli létrehozásáért és ne engedjék magukat befolyásolni, eltéríteni eredeti szándékainktól.
A román tanügyiek részéről meghívottként résztvevő Vodă Constantin tanár csak most érti meg a bizottság törvényes eljárását, de úgy gondolja, hogy meg kell várni az új iskola megépítését. Szerinte zavarólag hat az, hogy választás elé állítottuk a román kollegákat.
Alulírott biztosítja a románokat a magyar kollegák barátságáról és kéri, hogy a magyarokat is hívják meg a román kollegák megbeszéléseire (ami egyetlen esetben sem történt meg utólag). Azután szavazásra bocsátja az iskola azonnali (január 22-ig, reggel 800) beindításának javaslatát: 38 (harmincnyolc) szavazat mellette, ellenne egy se, 3 tartózkodás (de csak az azonnali szó ellen).
Ezután titkos szavazással rátértünk az új vezetőség megválasztására: 29 szavazattal igazgatónak választottuk Karácsonyi Istvánt, 21 szavazattal aligazgató lett Miklós Pál. A vezető tanács tagjai lettek még: Csorya Irma, Szabó Mihály, Köllő Margit, Szabó Zoltán, Kalapács József, Cîmpián Gergely (szülő), György István (szülő), Madarász Kinga és Hompoth Zsuzsa (tanulók).
Ezzel a mi részünkről az önálló magyar tannyelvű iskola létrehozása Maroshévízen gyakorlatilag eldőlt, de még nagyon sokat kellett küzdenünk, hogy a határozat városi és megyei szinten is jogerőssé váljon, hiszen már január 18-ai bővített FRONT gyűlésen kiderült a többségi románok álláspontja: egyetértenek az önálló magyar iskola újraalakításával, de a pillanat most nem alkalmas.
Mivel a magyar tannyelvű iskola újbóli létrehozásával szembeni támadások fokozódtak, Hirişcău Eugen úr a városi FRONT elnök és alulírott javasoltuk: kérjük ki a megyei felettes szervek véleményét is, és másnapra, január 19-re (péntek) hívjuk össze a „felek ” képviselőit (13 románt, 13 magyart) és Lászlófy Pál urat a megyei FRONT részéről. A román fél azonban nem tartotta be a megegyezést és 13 helyett 60 embert tömörített be a terembe a helyi FRONT elnök tudtával, szülőket és tanárokat egyaránt, majd elfogadtatták a tényt azon az alapon, hogy a „demokratikus alapokon állunk”. Az elnökség tagjai: Lászlófy Pál, Hirişcău Eugen, és Rokaly József. A gyűlést Hirişcău Eugen helyi FRONT elnök vezette be. A felszólaló románok egy része a „nemzeti kérdés helyes, igazságos megoldásáról” beszélt Ceauşescu idején, „elítélve egyes elemeket, akik zavarják a város csendjét és rendjét” és „nem akarnak testvériségben élni”, (értsd Ceauşescu által meghonosított „testvériségben”, amely halálunk előkészítését futatta fel) stb. – tipikus sztálinista szólamokat puffogtatott, szót sem szólva líceumi tagozataink erőszakos megszüntetéséről, az óvodai és elemi általános oktatási hálózatunk elsorvasztásáról, nemzetiségi létünk végveszélyéről, az új demokratikus szellemről, az igazi egyenlőségen alapuló testvériségről. Elhangzott 8-10 objektív hangvételű felszólalás is (Hirişcău Eugen, Járy Levente, Sigmirean Aurel, Matei Gheorghe, Karácsonyi István, Cîmpián Gergely és mások részéről). Akik nem bírták végighallgatni ezeket, elhagyták a termet.
Végül is sok idő után Matei Gheoghe úr felkért, mondjam el, mit óhajtunk, melyek a konkrét javaslataink, mert Maroshévíz városában mostanig is együtt éltek a románok és magyarok, most is együtt élnek és ezután is együtt fognak élni. Nekünk kell megoldanunk saját problémáinkat. Ez egy józanabb hang volt, de más, újabb hozzászólások is következtek, semmiféle építő jellegű javaslat nélkül. Lászlófy úr is a józan döntés megtalálására kérte fel a jelenlévőket.
Az eddigiek során nyilvánvalóan körvonalazódott néhány alapállás, nézőpont:
– a jelenlévők nagytöbbsége megérti a magyarok iskola igényét;
– ezt a kérdést meg kell oldani, de ehhez idő kell;
– a román szülők és tanárok soha nem fognak lemondani sem a 8-as számú, sem a 4-es számú általános iskoláról;
– az ezekről való lemondás jelen pillanatban komoly nézeteltérésekhez, etnikumközi zavargásokhoz vezethetne;
– a magyar tannyelvű önálló iskola újbóli létrehozásának megakadályozása szintén elégedetlenséget szülne;
Ilyen körülmények között, az idő sürgetésének nyomása alatt is, a következő javaslatokat tettem (felkérésre):
1., Fogadjuk el az … 1500-as számú (hogy ne zavarjon senkit a 4-es és a 8-as szám) magyar tannyelvű általános iskola újraalakítását;
2., Mindenik osztály maradjon ott, ahol jelen pillanatban működik;
3., Az újból létrehozott önálló magyar tannyelvű általános iskola saját igazgatósága (külön igazgatóság, titkárság, tanári szoba) működjön a 8-as számú általános iskolánál, és legyen külön tanári szobája a 4-esnél;
4., Az épületek karbantartása és üzelemtetése maradjon a jelenlegi 8-as és 4-es számú általános iskolák keretében;
5., Épüljön sürgösen egy új iskola, melybe beköltözhet a három iskola valamelyike (a magyar tannyelvű, a 4-es vagy a 8-as) ;
6., Keressenek és találjanak alapot az új iskola épületének berendezésére és működtetésére.
A javaslatokat egyöntetűen elfogadták a jelenlévők, mindenki nagy megkönnyebbülésére, és megbìzták Duşa Constantin és Karácsonyi István tanárokat, hogy tegyék közzé a helyi román és magyar nyelvű sajtóban, ami meg is történt január 22-én.
Az önálló magyar tannyelvű iskola vezetősége (igazgató Karácsonyi István, aligazgató Miklós Pál) 1991 január 24-én kérte a Megyei Tanfelügyelőséget, hogy:
– tekintettel a maroshévízi magyar anyanyelvű tanügyiek valamint a szülők és tanulók azon döntésére vonatkozóan, hogy a Közoktatásügyi Minisztérium ajánlásainak szellemében újból létrehozzák az önálló magyar tannyelvű iskolát;
– szíveskedjék 1990 február 1-ei kezdettel engedélyezni a demokratikus határozatok alapján újraalakított 6-os számú önálló magyar tannyelvű általános iskola működését 502 tanulóval, 90 óvodással, 26 tanügyi káderrel és 9, más iskolából betanító tanárral, valamint egy titkárral; Részletezve: 3 óvodáscsoport a zsákhegyi, az 1-es és a 6-os óvodától, 10 elemi és 11 gimnáziumi osztály a 2-es, 4-es és 8-as iskolától.
– kéri ugyanakkor megejteni a szükséges kinevezéseket, törvényesíteni a választott szervek működését, megoldani az iskola épületének kérdését stb. A következő tanügyi kádereknek kértek kinevezést: Karácsonyi István (történelem szak – igazgató) a 2-es számú általános iskola Hodos-Salamás, Miklós Pál (tanító- helyettes igazgató), Mátyás Erzsébet (tanító), Újfalvi Anna (tanító), Oltean Magdolna (tanító), Nagy Árpád (tanító), Karácsonyi Ibolya (magyar szak), Séra Ilona (matematika szak), Simon Mihăilă (fizika-kémia szak), Köllő Margit (kémia szak), Nagy Viorica (földrajz-biológia szak), Szabó Mihály (testnevelés) a 8-as számú általános iskola, Kolumbán Klára (tanító), Mikle Elisabeta (tanító), Nagy Anna (tanító), Baricz Katalin (tanító), Lázár Márta (román szak), Rokaly Emese (magyar szak), Balla Éva (biológia szak), Szabó Zoltán (földrajz szak) a 4-es számú általános iskola, Mohácsek Ákos (román szak) az 1-es számú általános iskola, Gehl Juliánna (román-magyar szak) a bilbori kisegítő iskola, Dénes Géza (testnevelés) az 1-es és 8-as Általános iskola, Butyka Mihai (matematika szak), Voinea Rozalia (tanító) a 6-os számú óvoda.
– Az idegen nyelvek tanítását a környező iskolák címzetes tanáraival oldanák meg: Ferariu Elena (francia nyelv), Chebuţ Ligia (francia nyelv), Berecki Éva (angol nyelv), Donciu Maria (orosz nyelv), Panciuc Livia (francia nyelv), Hahn Ottó (német nyelv). Didaktikai normakiegészítést kapnának Kalapács József (kémia szak), Rokaly József (történelem szak), mindketten címzetesek a 2-es számú Ipari Líceumban és Strasszer Ştefan (testnevelés szak) a 4-es számú Általános iskolából.
Hasonló megszövegezésben kérte március 21-én az RMDSZ helyi szervezete, a román és magyar szülői bizottságok képviselői, a tanulók képviselői, a magyar és román tantestület képviselői Hargita Megye Polgármesteri hivatalát a fentnevezett iskola működésének engedélyezésére, melyet kedvezően véleményez a maroshévízi Polgármesteri Hivatal 1990 március 13-ai keltezéssel, majd július hónapban a Polgármesteri Hivatal Határozata jóvá is hagy.
A felettes szervek jóváhagyásával újraalakult tehát a maroshévízi magyar tannyelvű 6-os számú általános iskola, mely jelen pillanatban Komán B. János igazgató vezetésével két külön épületben működik: a 8-as számú iskola, volt 3 számú épületében és a Kornis-negyedi óvoda-napközi épülettömb 4 osztálytermében egyelőre kényszermegoldásként.
A soron levő legfőbb feladatunk az, hogy vagy új épületet emeljünk a magyar iskola számára, vagy a már meglévő iskolai épületek arányos felosztását követeljük a helyi hatóságoktól, mert a jelen helyzet – az épületek és az anyagi alapok biztosítása szempontjából – csak ideiglenes megoldásnak tekinthető.
Maroshévíz, 1991 június 8-án.
Rokaly József- tanár,
Az RMDSZ maroshévízi szervezetének elnöke
Megjegyzés: A beszámoló A Maroshévízi 6-os számú Magyar Tannyelvű Iskola Aranykönyvében található. A dőlt betűs részek kiegészítések a teljesség kedvéért. (Séra Ilona)