A Bethlen Gábor Alapítvány jóvoltából eljutottunk Erdély jó pár nevezetes helyére, köztük Gyulafehérvárra, Dévára, Segesvárra.
2017. november 11-én reggel hét órakor megkezdtük utunkat. Ekkor még hűvös volt, de későbbre az időjárás megkedvezett nekünk, így jó időben tudtuk élvezni a programokat.
Az első helyszín, amit meglátogattunk a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium volt. Megtekintettük az iskola által kínált természettudományi kiállítást, ahol rendkívül sok izgalmas dolgot tudtunk meg a kiállított természeti kincsek valamint élőlények érdekes bemutatásának köszönhetően.
Nagyenyedet hátrahagyva következő úti célunk Gyulafehérvár volt. Idegenvezetőink a gyulafehérvári Kisszeminárium diákjai voltak, akik először az érseki székesegyházat mutatták be nekünk. Elmesélték az épület történetét, majd miközben a székesegyház különböző részeit mutatták be, érdekfeszítő tudnivalókkal és adatokkal biztosítottak minket az alapinformációk mellett. Ezután a gyulafehérvári vár hat kapujának egyikét, a város egyik fő szimbólumát, a Károly-kaput tekintettük meg.
A fiatal idegenvezetők a látványosságok bemutatása után beszéltek a kisszemináriumi diákéletről is, amit én személy szerint nagyon érdekesnek tartottam. Ami különösen tetszett az előadásmódjukban az az volt, hogy a száraz adatok helyett színesen, a kisebbeknek is érhetően mutatták be a helyszíneket.
Következő megállónk, szállásunk helye, Déva volt. Megcsodálhattuk Déva várát, valamint a fentről látszódó kilátást. A várhoz siklóval jutottunk fel, amit mindenki nagyon élvezett. Késő délutáni érkezésünk miatt hamar besötétedett, amire nem negatív dologként tekintettünk, mivel ennek köszönhetően mindannyian elámulhattunk Déva városának lélegzetelállító esti látképén és láthattuk a várat kivilágítva is.
A vacsorára hét órakor került sor, majd ezután a Téglás Gábor Líceum által biztosított szállásunkra mentünk, ahol a szobáink kellemes, otthonos hangulata fogadott minket. Aznap este mindenki fáradtan, de jókedvűen és sok élménnyel gazdagodva feküdt le.
Vasárnap a reggeli után elhagytuk Dévát és Vajdahunyad felé vettük az irányt.
Az oda úton a gyerekek többsége aludt a buszon, és az előző napi hangzavart felváltotta a szokatlan csendesség. Ez a nyugalom nem tartott sokáig, hamarosan mindenki megtelt energiával, így Vajdahunyadra megújult erővel érkeztünk.
Amint a várhoz értünk, leesett az állunk. A vár magasan tornyosult előttünk, alig bírtuk befogadni a látványt. Ismételten előkerültek a telefonok és a fényképezőgépek és mindenki heves fotózásba kezdett. Miután átmentünk a vár bejáratához vezető hídon és beléptünk a kapun, elárasztott minket Mátyás király korának hangulata. Idegenvezetőnk egy kedves hölgy volt, aki először a lovagi termet mutatta be nekünk. A terem hatalmas volt, különlegessége azonban a közszemlére tett lovagi páncélokban és felszerelésekben rejlett. A vár többi része is ugyanolyan elképesztő volt, mint az első terem. Az élményt fokozta az, hogy közben érdekes történeteket hallhattunk a Hunyadi családról. Sajnos nemsokára búcsút kellett intenünk a várnak, így pár csoportkép elkészítése és szuvenírek vásárlása után újra felszálltunk a buszra. A kicsik izgatottan mutatták a vásárolt tárgyakat, míg a nagyobbak a készült képek átnézésével voltak elfoglalva.
Ebédünket Nagyszebenben fogyasztottuk el, majd az étkezés befejezése után megtekintettük a nagyszebeni evangélikus székesegyházat, ami Erdély legmagasabb tornyával rendelkezik, így amikor megtudtuk, hogy felmehetünk a tetejére, nagyon izgatottak lettünk. Először a lányok mentek fel a toronyba rengeteg lépcső megmászásával. Mire felértünk, egy kicsit elfáradtunk, de a látvány kárpótolt minket. Nagyszeben városa 73 méter magasságból mesébe illő volt.
Legutolsó megállónk Segesvár volt, ahová csak estére értünk oda, így sajnos nem tudtunk bemenni a várba, de legalább láthattuk a kivilágított színes épületeket és Drakula házát.
Az út hazafelé egy kicsit szomorkásan telt, mivel a kirándulás véget ért, és mindenki azt kívánta bár tovább tartana még egy kicsit. Remélem, hamarosan részesei lehetünk egy hasonló programnak, ahol ugyanilyen érdekes helyszíneket látogathatunk meg és ilyen szép élményekkel gazdagodhatunk.
Az összes résztvevő diák nevében szeretném meg köszönni a kisérő tanáruraknak és tanárnőknek, akik nagyon keményen dolgoztak és ügyeltek biztonságunkra.
Țifrea Alexandra X. osztály