Az 1992-től 1996-ig terjedő időszakban tovább folytatódott az iskola megerősítése. Az ismert mostoha körülmények ellenére (két iskolaépület, két váltásban való tanítás) igyekeztünk megfelelni az elvárásoknak, igyekeztünk a legjobbat nyújtani tanítványainknak.
Megvalósított célkitűzéseink közül megemlíthetjük a következőket: az oktató – nevelő munka színvonalának állandó emelése; a tanulók személyiségének sokoldalú fejlesztése a tudományos ismeretek elsajátítása, a nemzeti és egyetemes kultúra értékeinek megismerése által; a pedagógusok állandó továbbképzésének elősegítése; a szülőkkel való kapcsolat megerősítése, a szülők bevonása az iskola javára végzett közhasznú tevékenységekbe; az iskola anyagi alapjának bővítése, szemléltető eszközök beszerzése; iskolán kívüli tevékenységek szervezése, tanulóink ingyenes táboroztatása magyarországi táborokban.
Fontos célkitűzésünk volt a tanulók beiskolázása. Sajnos, tőlünk független okok miatt, nem sikerült minden beiratkozott tanulót az iskolában tartani, így évről – évre csökkent a tanulók száma.
2003. október 23-án került sor iskolánk életének legfontosabb eseményére, az iskola névadó ünnepségének megtartására. A névadó ünnepség lefolyását a Hargita Népe napilap tudósítása alapján ismertetjük (Sarány István: Névadó Maroshévízen, Hargita Népe, 2003. október 26.)
„Szombat délelőtt ünnepelt Maroshévíz város magyar közössége: a magyar tannyelvű, eleddig a 6. sz. általános nevet viselő iskola felvette Kemény János nevét.
Az ünnepség ökumenikus istentisztelettel kezdődött az iskola szomszédságában lévő római katolikus templomban. A helyi katolikus és református lelkészek igehirdetésükben a SZOLGÁLAT-ról szóltak, valamint az Isten, szülőföld és ember iránti szeretetről. Szolgálat közben mindkét lelkész kiemelte az ünnep hármas jellegét: iskolai névadó ünnepség, 35 éves érettségi találkozó és megemlékezés az 1956-os események áldozatairól.
Az ökumenikus istentisztelet után a két lelkész megáldotta az iskolaépületet, a tantermeket, áldást kérve az ott tanítókra-tanulókra is. Komán B. János volt iskolaigazgató – a magyar tannyelvű iskola első vezetője – rövid ünnepi beszéde után leleplezték az iskola folyosóján található Kemény János portrét, Karácsony Ernő (székelyudvarhelyi festőművész) alkotását.
Az ünnepség a városi művelődési ház szerepét betöltő faipari klubban folytatódott szimpóziummal. A népes hallgatósághoz szóltak Beder Tibor főtanfelügyelő, Doltea Alexandru tanfelügyelő, Izsák József irodalomtörténész, a Kemény-életmű legavatottabb ismerője, Imreh Ernő jogász, az Erdélyi Figyelő munkatársa, Kemény János hajdani barátja, Rokaly József tanár, Kolumbán Tihamér ny. tanár, a hajdani véndiákok nevében pedig Zöld János tanár. A felszólalások sorát az iskola igazgatója, Puskai Gyula tanár beszéde zárta. Az elhangzottak a magyar nyelvű – anyanyelvű – oktatás szükségességéről, az egymás iránti tiszteletről, a Kemény János-i üzenetről szóltak. Izsák József hangsúlyozta, hogy a szép ünnepség adósságtörlesztés, de ennek folytatása is kell legyen: a vécsi kastély méltóbb rendeltetést kell kapjon, a hajdani Thalia színház Kemény János nevét kellene viselje, még nem látott nyomdafestéket egy átfogó Kemény-monográfia sem, a vécsi vár falán nem áll emléktábla, még nem készült el a helikoni írók szoborpantheonja. Tehát immár nevet is kapott – az író születésének kilencvenedik évfordulója táján – a maroshévízi magyar iskola. Név, amely rangot jelent és amely kötelez. E rövid eseménybeszámolót zárjuk talán Kolumbán tanár úr által a hallgatósághoz intézett felhívással: Kemény János áldozatkészsége példaértékű kell legyen a hévízi magyar közösség számára. Reméli, hogy a szülők, a tanítványok, az egyházak, a társadalmi szervezetek által az iskola fenntartására nyújtott segítség ezután sem marad el.”
A jól sikerült ünnepség jövőbe tekintést is jelentett: elhangzott a gondolat, hogy folytatása is lesz, amikor nem új nevet adunk, hanem felavatjuk az iskola új épületét.
Puskai Gyula
Igazgató 1992-1996